Gyászhír - Csernyus Lőrinc –  Csenger város főépítésze

Csernyus Lőrinc –  Csenger város főépítésze

Menyus 1961 június 7 –én született Budapesten, 1986 –ban a BME –n szerzett építészmérnöki diplomát. Kós Károly és Ybl díjas építész, művészeti szakíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Csenger város díszpolgára. Nevéhez több jelentős, nemzetközileg is ismert épület fűződik.  1992 –ben részt vett a Sevillai Magyar Pavilon építésében, és nevéhez fűződik a 2022 –es Dubaj Magyar Nemzeti Pavilon tervezése is.

Felesége Ágnes, három gyermeke van, Bence, Anna és Gyöngy.

Makovecz Imre tanítványa és munkatársaként 1987 –ben került Csengerbe. Azelőtt egyetemista korában, almaszedő diákként járt ezen a vidéken. 

Makovecz bízta rá a csengeri településfejlesztés szakmai irányításának szerepét, azaz, hogy Ő legyen itt a főépítész.

Makovecz és Menyus részéről a község  ( akkor még nem volt Csenger város ), az itt élő emberek megismerése  sok-sok beszélgetéssel kezdődött,  a szellemi életet meghatározó személyekkel, a település vezetőivel, iskolaigazgatóival, lelkészeivel, orvosaival és Csenger történetét legjobban ismerő Fábián Lászlóval és Fábián Bélával. Csernyus Lőrincet  más települések is megbízták hasonló gazda szereppel, de a többi helyen nem talált rá a pályáját végigkísérő helyi civil csoportosulásokra és szellemi erőre.  Az eső húsz év Menyusnak, Csengerben Makovecz árnyékában telt el. A mester érdemeit nem lebecsülve észre kell vegyük, hogy Főépítészünknek oroszlán része volt városunk mai arculatának kialakításában. Az ő munkáit, középületeit sokan Makovecz alkotásként ismerik. Legjelentősebb épülete az Általános Iskola és Művelődési Ház, az iskola aulája világhírű. Kötetlen formája, a természetes fényt beengedő felülvilágítós tetőszerkezete a kreativitásra, a gondolatok szabad áramlására ösztönöz. Ő tervezte  - Túri Attilával- a  Hungária Biztosító irodáját is magába foglaló Szolgáltató Házat, fölötte lakásokkal. Ő tervezte a felújított- bővített Kollégium épületét, a Ravatalozót, a Református Gyülekezeti házat, a Margaréta Üzletházat, a Nagygéci Látogató Központ épületeit, a Csengeri Autóbusz Állomást. 

Együtt terveztük a Református Idősek Otthonát, a volt Szuhányi kúria átalakításával a -Hotel Shuszter és Söröző épületét,a Járási Hivatal épületét, Barcsay család üzletházát, és több családi házat. 1987 –ben ismerkedtünk meg, abban az időben épült az Ady –Rákóczi sarkán található ABC.  Kikönyököltünk az egyik félkész társasházi lakás erkélyén és elképzeltük, ezernyi verzióban vizualizáltuk a leendő városképet, esténként egy-egy pohár bor mellett elbeszélgetünk, aztán ( szálloda híján ) általában a Honvéd utca 7-11 sz alatti kétszobás bérlakásunkban töltötték az éjszakát. Szakmai kapcsolatunk és barátságunk mindvégig megmaradt.

Mit jelentett számára Csenger?

2005 –ben visszaemlékezést írt erről, amely 2009-ben, fotókkal illusztrált könyv formájában, nyomtatásban is megjelent 

Radnóti Miklós: Nem tudhatom… című verséből idéz, majd leírja, hogy Csenger főépítészeként „ ... teljesen azonosulok a fenti Radnóti –idézettel. Én sem tudok térképként, szerkezeti tervekként vagy helyi építési szabályzatként kezelni az eddigi életem második felét….. Az a munka ami itt történt, sok ember életének meghatározó része. Huszonhárom év egy kisváros életében jelentős idő. Az épületeknek utcáknak, szobroknak, tereknek történetük van. Ahogy a köztük élő embereknek is….Itt eredményeket elérni csak egy újfajta közösséggel együtt lehet,amely a nem ellenőrizhető, láthatatlan kapcsolatokra épül, és sokszor szembemegy az egyre növekvő bürokráciával, az értelmetlen szabályozási rendszerrel. 

Ez az  új közösség képes értéket létrehozni. Az új értékek mentén a település fejlődni tud, és képes további értékeket képezni. Csengerben megvan ez az új érték. Ebben hiszek, és ezért dolgozom itt fővárosi létemre…..

Ha tisztán időrendi sorrendben nézem a történetet, akkor építészként a legegyszerűbb a megépült épületeket felsorolni. De minden épületnek, tervnek története, drámája van, melyhez a szereplők mindegyike hozzátartozik. Ezért csak bizonyos időpillanatok, események ugranak be az eltelt időről. De ezek a meghatározó események nemcsak az én életemben, hanem Csenger történetében is ugyanolyan jelentőséggel bírnak…

A házak állnak, kezünk nyoma megvan. El kell menni és megnézni.”

Azóta eltelt újabb 20 év, együtt élt és együtt érzett Ő a csengeri emberekkel, haza járt közénk. 

Immár utolsó közös rendezvényünk a 2025 évi Országos Főépítészi Konferencia volt.

Menyus!

Köszönünk mindent! Nyugodj békében.

Csenger 2026.05.30

Farkas Miklós